Egyik nap hazafelé menet a Jászai Mari tér közelében megállított egy fiatal lány, aki arra kért, hogy szánjak rá egy kis időt, mert egy felmérést készít. Néhány méterrel odébb egy fiú állt, akinek ugyanolyan táskája volt, mint a lánynak, és ő is leszólított valakit, ezért azt feltételeztem, hogy párban dolgoznak, és ő is ehhez a bizonyos felméréshez keres interjúalanyokat.
Az első kérdés az volt, hogy szoktam-e nézni az RTL Klubot. Mondtam, hogy nem, mert ritkán nézek TV-t. Mondta, hogy jobb is, mert a kereskedelmi TV-k elárasztanak minket szeméttel. Ekkor naivan még arra gondoltam, hogy a TVnézési szokásokra vonatkozó felmérés készül. Aztán megjegyezte, hogyha nézném az RTL-t, akkor biztosan emlékeznék egy bizonyos parfümre, amit az RTL reklámoz, és gyors egymásutánban előkapott három parfümös üveget a táskájából. Eközben arra kellett válaszolnom, hogy milyen alkat vagyok, romantikus, avagy sportos-energikus. Próbáltam megmagyarázni, hogy én nem így választok parfümöt, és nem kérek illatmintát a kézfejemre, mert éppen most fújtam be magam valami mással. A tiltakozásom teljesen hatástalannak bizonyult, mert mire észbe kaptam, már kaptam egy-egy fújást a romantikusoknak valóból az egyik, az energikusakhoz illőből pedig a másik kezemre, a sajátjára pedig a férfiaknak szánt illatot fújta. Ezután szaglásznom kellett, majd nyilatkoznom, hogy melyik illat tetszik jobban. Az általa „energikus” típusnak kikiáltott illat melletti voksomat a hölgy nagy megkönnyebbüléssel vette tudomásul, miközben tudtomra adta, hogy ez az illatkreáció Franciaországban már annyira népszerű, hogy a 30 ml-es kiszerelés ára már a 100 eurós összeget is elérte. Csupán valószínűsítem, hogy ha a „romantikus” változatot választottam volna, akkor is ugyanez ez lett volna a válasz… A 100 eurós összeg hallatán kissé megdöbbentem, mert pontosan tudom, hogy egy 30 ml-es parfüm ára a Douglasban 10 ezer Ft körül van. Amikor ezt megemlítettem neki,, a megjegyzésemet elengedve a füle mellett azt kérdezte, hogy „mondja, maga mindig ilyen szerencsés?” Miért?- kérdeztem vissza. Azért, mert neki estig el kell ajándékoznia – ha jól emlékszem – öt üveg parfümöt általa kiválasztott, számára szimpatikus személyeknek, és én – mily meglepő – nagyon rokonszenves vagyok neki. Állítását megerősítendő, nyomban a kezembe is nyomott egy csomagolt parfümöt. Mielőtt a megdöbbenésemből fakadó néhány másodperces fáziskésésemet legyőzve a legújabb francia parfümkreációt visszaadhattam volna neki, már érkeztek is a „szerencsém” apróbetűs feltételei. Ahhoz ugyanis, hogy a nyeremény boldog tulajdonosának mondhassam magam – francia parfümről lévén szó – fel kellett sorolnom három francia nevezetességet. Mindezek után már kíváncsi voltam, hogy milyen további meggyőzési technikák állnak a Jászai Mari tér kétlábon járó Fortuna istennője tarsolyában, így miután franciaműveltségemről számot adva megugrottam a lécet, immáron a méregdrága illatkompozíció jogos birtokosaként – a szerencsém nyomatékosítása után az egóm is fényesítendő – azt is megtudhattam, hogy volt, aki a pisai ferdetornyot is franciának vélte. Miután jól vizsgáztam, már csak azt kellett megmondanom, hogy hölgyek, avagy urak vannak-e többen a családban, ugyanis az ivararánynak megfelelő csomagot kapok, természetesen ingyen, csak a gyártási árat kell kifizetnem, ami 9 ezer Ft. Ugye, ez semmi, mert három üveg 75 ml-es parfümről, nem eau de toilette-ről van szó, maga úgyis tudja a különbséget, és gyorsan odaadta a másik két parfümös dobozt is, amiket én egy mozdulattal visszatettem a táskájába. Csodálkozó arccal kérdezte, hogy miért nem akarok élni ezzel a soha vissza nem térő, bombasztikus ajánlattal? Talán nincs elég pénze? Esetleg kártya? Mondtam, hogy nincs, a kártyára pedig nem reagáltam, mire azt válaszolta, hogy nekem, kivételesen odaad egy üveggel is, mert 3000 Ft-om biztos van. De ezt nem mondhatom ám el senkinek, mert ő csak csomagokat „ajándékozhatna el” egy darabot nem, de velem kivételt tesz és ismét a kezembe nyomott egy dobozt. De mivel ezt is visszadugtam a táskájába, így soha sem fogom megtudni, hogy tényleg a locsoló kölni volt-e egyáltalán az üvegben, avagy 75 ml vízzel megtöltött üveget nyertem volna tulajdonképpen ingyen, mert annyira szimpatikus és természetesen okos is vagyok…
És hogy mi volt ez? Direktmarketing, vagy simán átverés? Én inkább az utóbbira voksolnék. Rágondolni sem jó, hogy a lehengerlő modorú lány és nem messze tőle a valószínűleg hasonló képességekkel megáldott fiú hány üveg, – jó esetben pacsulit sóz rá a tőlem hiszékenyebb, lehet, hogy az utolsó fillérjeiket kiadó emberekre. Megjegyezném még, hogy a fenti eset előtt egy órával a Westend előtt próbáltak meg többek között nekem is parfümöt eladni. Nyilván az is igazi lehetett…
http://hatebutterflies.blogspot.hu/2010/06/bottles-lots-of-bottles.htm
Kommentek