Szombat reggel 8 óra. Még alszom, félálomban vagyok, éppen fordulnék át a másik oldalamra, amikor valami zajt hallok. Brrr, brrr, mi ez? Hirtelen tör rám a felismerés, hogy csörög a lakástelefon. Kómásan ugrom ki az ágyból, futok a nappaliba, hogy felvegyem a kagylót mielőtt a csörgés a családom többi tagját is felverné legédesdedebb álmából. Ismeretlen hang mutatkozik be az éterből, majd nekem szegezi a kérdést: „Tisztában van vele, hogy Magyarország vezeti a szív-és érrendszeri betegségekben elhalálozottak listáját?” Választ nem várva hadarja tovább a mondókáját, aminek a csúcspontja a nekem és a „páromnak” szóló meghívás egy szűrővizsgálatra. Ekkorra már magamhoz térek, és határozottan közlöm, hogy köszönöm szépen, de nem megyünk. Telefonálóm ezt nem érti, sértetten reagál, hogy „hát önök tudják”.
Hétköznap délután, metróaluljáró. Egy fiatal lány lép hozzám: „Válaszolna néhány üdülési szokásokkal kapcsolatos kérdésünkre?” A kérdések után megkér, hogy adjam meg telefonszámomat, mert „esetleg felhívhatják Önt a főnökeim, hogy tényleg valós telefonszámot írtam-e be.”
Másnap délelőtt csörög a mobilom, „magántelefonszám” felirat jelenik meg a kijelzőn. Felveszem. Elhangzik egy név, aki egy fantasztikus ékszervásárlási akció miatt keres. Megtudom, hogy kb. 1000 Ft-ért, – kivételes lehetőség, csak most- szert tehetnék különböző ékszerekre. Arra már nem figyelek, hogy a pénzt hova kell küldeni, nem szép dolog, de lerázom az illetőt.
Élhetetlenségemet mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy nemet mondtam egy 20 000 Ft értékű, ingyenes, egy budapesti négycsillagos szállodában tartandó hőkamerás vizsgálatra, az azt követő előadásokra, sőt, Fortuna istenasszonyt sem óhajtottam megkísérteni, mert kihagytam az álomutazásra szóló sorsolást is. Ide ezúttal levélben, egy soha meg nem történt telefonbeszélgetésre hivatkozva, újfent a „párommal” együtt hívtak meg, péntek reggel 8.30-ra. Lehet, hogy arra számítottak a szervezők, hogy a férjemmel együtt kiveszünk egy-egy nap szabadságot? Míg ezen morfondíroztam, szemem az apróbetűs részre siklott, melyben arról tájékoztatnak, hogy az adataimat mindaddig használják, amíg írásban nem kérem azok törlését. Lázasan hozzákezdtem a cím kereséséhez, hogy ki tudjam töröltetni magam az adatbázisukból, de nem jártam sikerrel, mert azt – mily érdekes! – elfelejtették közölni. Ettől nemcsak a vérnyomásom ment egyre följebb, hanem lelki szemeimmel azt is látni véltem, ahogyan egyesek adják-veszik a lakosság adatait, köztük az enyémet is. Őrült nyomozásba kezdtem a megadott „info vonalon”, hogy megtudjam a címet, azonban többszöri próbálkozásra sem vették föl a telefont. A tudakozótól megtudtam, hogy a szám egy győri zrt-é, amely ingatlankiadásokkal foglalkozik. Cégem valószínűleg tőlük bérel egy telefonos helyiséget, ahol néha tartózkodik valaki. Egy füst alatt megkérdeztem a meghívón szereplő kft. címét és a telefonszámát is, majd rákerestem az interneten. A cég nevét ugyan megtaláltam, de a két cím nem teljesen egyezett. A tudakozótól kapott számon beszéltem egy hölggyel, aki szerint az nem létezik, hogy az „info vonalon” nem veszik fel a telefont. Miután a tárgyra tértem, azt mondta, hogy ő nem is hallott erről a hőtérképes rendezvényről, azt biztos egy másik, de velük együttműködő cég szervezi.
Másnap reggel valaki felhívott, hogy megtudakolja, hogy megyünk-e a pénteki hőtérképes vizsgálatra. Mondtam, hogy nem, mire a hölgy számonkérően megkérdezte, hogy „az hogy lehet, már telefonon megígérte!” Mondtam, hogy a meghívó előtt engem ez ügyben senki sem keresett meg, viszont szeretném a cég címét megkapni, hogy írásban letiltathassam az adataimat, mire ő letette a telefont. De az adattörlésre vonatkozó ambícióimat nem adom fel, újra próbálkozni fogok az „info vonal” vallatásával.
Történeteim nem egyediek, mert szinte naponta kapunk újabb, „fantasztikus lehetőséggel” kecsegtető megkereséseket. De ez csak az érem egyik oldala; a másikon oldalon fontos kérdések sora merül fel. Kik és milyen jogon kereskednek az adatainkkal és honnan veszik azokat? Például a közösségi oldalakról, és különböző kérdőívekből, amelyek kitöltéséért nyereménnyel kecsegtetnek.
Behálózva
http://www.itbusiness.hu/Fooldal/hetilap/cimlapon/Adatvadaszok.html
De miért nem élvez előnyt a személyes adatok védelme ezekkel a gerilla módszereket alkalmazó vállalkozásokkal szemben? Vajon fizetnek-e adót, és alkalmaznak-e munkavállalókat? Ha igen, azok be vannak-e jelentve? Vagy netán éhbérért, esetleg a beszervezettek számának arányában kapják meg a bérüket? És egyáltalán, milyen világban élünk, hogy ilyen kétes vállalkozásokból meg lehet élni?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: