A bevásárlás nálunk a férjem feladata, aki a lelkét kitéve igyekszik családja számára a legszebb árukat beszerezni. Újabban azonban hiába a nagy igyekezet, mégis egyre gyakrabban mérgelődöm a heti piaclátogatásai után. Még mielőtt bárki azt gondolhatná, hogy esetleg mást vesz, mint amit mondok neki, vagy a hazahozott áru mennyiségével van bajom, szögezzük le most rögtön, hogy nem erről van szó. A morcosságom oka mostanában sajnos egyértelműen az áruk minősége. Igen, persze, tudom, hogy gazdasági válság van és a szegény zöldségesnek, meg a hentesnek is meg kell élnie valamiből, de akkor sem fogadható el, hogy eladják a büdös húst, (nemrég a csirkemelleket kellett kidobnom), a rothadásnak indult zöldpaprikát, a nyomott paradicsomot vagy a kiszáradt, fonnyadt almát. Jól bevált trükk, hogy a néhány napos zöldséget összekeverik a frissel, és hogy ne a helyszínen derüljön ki a turpisság, naná, hogy az újonnan szedett zöldség vagy gyümölcs kerül felülre. Valószínűleg sok helyen ezért nem lehet válogatni vagy kiszolgálni magunkat a kint lévő ládákból. Azt is utálom, amikor a magokat árusító eladó közli, hogy nem tud kimérni 5 dkg szezámmagot, holott nekem a humuszomba csak annyi kellett volna.
De ami a múltkor történt a cseresznyével, az már mindennek a teteje. A férjem vett egy kg mosolygósnak, frissnek és ropogósnak tűnő cseresznyét, amit azonnal megkóstoltam. Rossz volt az első, a második, a harmadik és a sokadik szem is. A felül lévő réteget leszámítva alig volt benne ehető gyümölcs. A képeken jól látszik, hogy az 1kg gyümölcsből összesen 248 gramm volt ehető, a többi a szemétben végezte. Jobb is nem kiszámolni, hogy így mennyibe került a cseresznye, és akkor a bosszúságról még nem is beszéltünk.
Jók, összesen ennyi az 1kg-ból
Ami az egy kg-ból hiányzik, azt még az elején dobtam ki a szemétbe
Egy kukac a sok közül
Véleményem szerint a piac is része a mai magyar közállapotnak, mely úgy tűnik, sajnos, egyáltalán nem mondható rózsásnak. Mindenki küzd a talpon maradásért, sajnos egyesek ezt a harcot tisztességtelen eszközökkel, másokat megkárosítva vívják. Ebbe a csoportba tartoznak azok a kereskedők is, akik ahelyett, hogy kidobnák a lejárt szavatosságú húst, a rothadt zöldséget és gyümölcsöt, megpróbálják ezeket is eladni, mit sem törődve azzal, hogy azt, aki megveszi, megkárosítják. Csalók azok is, akik „magyar” felirattal árulják a külföldről érkezett árut.
Hogy mit lehet ezek ellen tenni? Magunkat kell megvédenünk azzal, hogy alaposan megnézzük, hogy mit veszünk, beírunk a panaszkönyvbe, és azzal sem törődünk, ha mögöttünk már morgolódnak, hogy feltartjuk a sort. Ne legyünk lusták otthagyni azt az árust, amelyik nem ismeri az 5 dkg-t, és elmenni máshova megvenni azt, amit eredetileg akartunk. Ja, és az ilyen standokat legközelebb messzire kerüljük el. Tudatos vásárlóvá kell válnunk!
Újabb témába vágó tapasztalat:
Ma az 51. út mellett akartunk dinnyét venni. Az egyik árusnál ki volt írva, hogy 1kg dinnye 99 Ft. A szerintünk maximum 3,5 kg súlyú (mérlegük ugyanis nem volt) fél dinnyéért 1000 Ft-ot akartak legombolni rólunk, de nem hagytuk magunkat becsapni. Közben megjelent egy fiatal pár is, (őket még korábban verték át, de erre kicsit később jöttek csak rá), akik tajtékozva követelték vissza a pénzünket. Végül ők visszakapták a pénzüket, mi meg vettünk dinnyét máshol.
Kíváncsi lennék mások tapasztalataira, hogy vajon csak én botlom bele sorozatban ilyen esetekbe, vagy tényleg általános jelenséggel állunk szemben?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: